WeBible

1 - Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

2 - Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

3 - Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

4 - Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

5 - Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

6 - Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

7 - Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

8 - Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

9 - A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

10 - Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

11 - A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.

12 - Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

13 - Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

14 - Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

15 - Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

16 - Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

17 - Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

18 - És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

19 - Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

20 - Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

21 - De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

22 - Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

23 - Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

24 - Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

25 - Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

26 - Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

27 - Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

28 - A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

29 - A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

30 - A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

31 - A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

32 - Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

33 - Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.

34 - Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:

35 - A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!

36 - És szóla Jób az Úrnak, és monda:

37 - Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.

38 - Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!